GÁRDONYI REGÉNYMŰVÉSZETE

Gárdonyi Géza életművéről még nem készült poétikai megközelítésű monográfia. Időszerű, hogy az író születésének 160. évfordulójához (2023), illetve halálának 100. jubileumához (2022) közeledve a költői szövegalkotás természetét jellemző értelmezés is szülessen a Magyar Örökség Díjban (2021) részesült szépírói munkásságról.Ez a könyv a sokoldalú Gárdonyi örökségéből mindenekelőtt a regényművészetet tárgyalja, azonban kitér a Göre-szövegekre, a novellákra és a publicisztikai írásokra is. Az író titkosírásos feljegyzéseinek anyagát is felhasználva épít fel egy olyan értelmezőnyelvet, amelynek segítségével ki lehet domborítani prózaművészetének sajátos századeleji irodalomtörténeti jelentőségét és értékeit.A monográfia nem titkolt célja, hogy felhívja a figyelmet az 1910-es évekbeli kisregényekre: tíz kisregény (illetve két novella) tüzetes vizsgálatával világítja meg azt, hogy két évtized alatt miként változott meg a szerző írástechnikája. E művek prózapoétikai működését feltárva, illetve a „más szóval a szót!” írásprogramjának jelentőségét kiemelve törekszik új szempontokat nyújtani az életmű értékelését már több mint egy évszázada meghatározó három híres, történelmi tematikájú nagyregény olvasásához is.A műértelmezéseket tarkító műfajtörténeti kutatások, világirodalmi összehasonlítások, képzőművészeti hatásvizsgálatok, a vizualitás és a verbalitás produktív feszültségét vizsgáló elemzések, illetve a civilizációs technológia és az irodalom összefüggéseit megvilágító interpretációk kultúratudományi perspektívát vezetnek be a könyv gondolatrendszerébe. Ezzel igyekszik e kötet hozzájárulni ahhoz, hogy Gárdonyi prózaművészetének olvasása megújuljon.