FIÚK ÉS APÁK * EZREDVÉGI EXITUSOK

Kristó Gyula, férjem történész professzorként kutatott, írt és oktatott, így mindkét művének tárgya, a történelem egész életének homlokterében volt. Ugyanakkor ahogy önéletírásában, Érték és értelem című visszaemlékezésében (JATEPress, 2016.) megfogalmazta, „homo politikus” is volt, aki nemcsak egyetemi tanárként, rektorként nézett a mindennapok folyamára, hanem olyan közéleti emberként, aki „évtizedekig politikai … szervezet tagja” volt, és ez „közéleti szerepvállalást” is jelentett, ami „agyonpolitizált, minden elemében politikumtól átitatott közegben folyt” (147.). Így érthető, hogy már a rendszerváltás előtt (1984) foglalkoztatta az egyének, a történészek sorsa, amit a drámájában megfogalmazott. Ennek egy részlete korábban megjelent (Tiszatáj 52. [1998] 10. sz. 17–40.) A kisregényt a férjem 2000-es évek elején mutatta meg nekem, hogy olvassam el. Én úgy gondoltam, hogy a dráma és a regény témája olyan párhuzamos, ugyanakkor ellentétes gondolatokat vet föl (munkások, értelmiség, felkelés, ideológia), ami egy kötetbe terelte a két művet. Ezt a közlési törekvésemet vette szárnyai alá a kiadó.(Kristó Gyuláné Fábián Ilona)