FEJEZETEK A MAGYAR MAGÁNJOGTUDOMÁNY TÖRTÉNETÉBŐL (MÁSODIK, BŐVÍTETT KIADÁS)

„Ez a kötet kilenc tudós pályájának bemutatásával és tudományos tevékenységének értékelésével kíván képet alkotni a magyar magánjogtudomány elmúlt két évszázadáról; semmiképpen sem akar azonban szisztematikus és átfogó tudománytörténetet írni. Mégis: a kiválasztott személyek e tudományterület vezető képviselőiként szerepelnek a könyvben, és – ha találóan emeltük ki az alkotókat és a műveket – rajtuk keresztül az olvasó talán reális benyomást szerezhet magánjogtudományunk e kétszáz évének alakulásáról. Rövid átvezető vázlatokkal és számtalan keresztutalással is segítettük az értékelt tudósok életműve közötti hézagok kitöltését. Emellett minden korszak vezető eszmeáramlatai (természetjog, kanti és hegeli jogfilozófia, történeti jogi iskola, fogalomelemző jogtudomány, érdekkutató jogtudomány, pozitivizmus, „helyes jogi” iskola, jogszociológiai vagy szociális jogi iskola, szabadjogi iskola, marxista és marxizáló szemlélet) is támogató vázat adnak az egyes életművek értékeléséhez, szétválasztják, illetve összetartják az egyes korszakokat és szerzőket. A legfontosabb összekapcsoló erő a történeti kontinuitás, amelyet még olyan kataklizma-jellegű törések sem képesek egészen és véglegesen megszakítani, mint az ún. szocialista átalakulás.”Részlet a kötet bevezetésébőlA könyv Frank Ignác, Grosschmid Béni, Szászy-Schwarcz Gusztáv, Szladits Károly, Nizsalovszky Endre, Világhy Miklós, Eörsi Gyula, Peschka Vilmos, valamint – a második kiadás újonnan beiktatott fejezetében – Mádl Ferenc jogtudósok pályájával és tudományos tevékenységével foglalkozik.