ÉVSZÁZADOS EMBEREK – GULAG KÖNYVEK VI.

Gulag Könyvek sorozat címen hadifogoly és Gulag emlékirat sorozatot indít az Erdélyi Szalon Kiadó, mely egyaránt fókuszál az első világháború utáni keleti fogolynaplókra, tábori írásokra, mint a klasszikus „Gulag” memoárokra, amelyek az 1930-as évektől keletkeztek. Dr. lemhényi Gábor Áron (1911–1982) Kaposváron született, a híres ágyúöntő Gábor Áronnak leszármazottja. Jogi tanulmányokat folytatott a két háború közti időszakban, 1933-ban szerzett diplomát a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Élete a második világháborúban vett nagy fordulatot, ugyanis haditudósítóként szolgált, 1944 decemberében pedig a Magyar Vöröskereszt főtitkára lett. Az orosz valóságról szóló könyve már 1941-ben megjelent, Túl a Sztálin vonalon címmel, amelyben lesújtóan szólt a szovjet diktatúráról. Önmagában ez elegendő lett volna az elhurcoláshoz, de okként a romániai és magyar hadifogolytáborokban való vöröskeresztes munkáját nevezték meg és először halálbüntetésre ítélték, majd öt év kényszermunkára „enyhítették” az ítéletet. Szibériába került, ahol öt esztendő után részlegesen szabadult. A tábort elhagyhatta, de csak egy bizonyos területen mozoghatott szabadon. Végül hazatérhetett 1960-ban, akkor már orosz feleségével – Valentyina Mihajlovnával – az oldalán. A hazai a diktatúrában továbbra is bűnösnek tartották, de az orosz feleség és a 15 évnyi száműzetés miatt abban hittek, hogy majd itthon a szovjet propagandát hirdeti. Ezért ki is utaltak neki egy lakótelepi lakást és eredeti foglalkozásába helyezkedhetett vissza: újságíró lett az Ország-Világ című lapban. Azonban csak nem jöttek Gábor Áron részéről a hatalom által elvárt írások, ráadásul már az orosz feleségtől is elvált – aki időközben visszatért Szibériába –, így állása is megszűnt. Ezután még kapott egy viszonylag elfogadható munkát: az Erdészeti Főigazgatóságnál lehetett sajtófőnök, de nem sokkal később már traktoros minőségben dolgozott a visegrádi erdőkben. Miután elbocsátották, harmadik feleségével – Müller Emmyvel – Nyugat-Németországba szöktek, Münchenben vetették meg lábukat. Ekkor írta meg egyedülálló Gulag trilógiáját, Szibériai trilógia címen, beszédes kötetcímekkel: Az embertől keletre (1967), Szögletes szabadság (1968), Évszázados emberek (1971). Később beutazta szinte az egész világot, járt az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában, Dél-Amerikában, Dél-Afrikában és Ausztráliában egyaránt. Hazájába, egykori gödöllői lakóhelyére csak az 1980-es évek elején tért vissza, de nem sokkal később, 1982. december 28-án Saarbrückenben elhunyt. Sírja a máriabesnyői temetőben található. Alakját, tevékenységét az utókor nem is igazán méltatta, elfeledte. (Dr. Kovács Emőke)Az embertől keletre megrázta a külföldi magyar világot, a Szögletes szabadságban kiszélesíti a kört a szerző: a sztálini tizenhétmilliós rabország testi-lelki égéséről, erjedéséről, szolgaságáról, történelemformáló erejéről és végzetes reménytelenségéről ír. A Szibériai trilógia megrendítő dráma, pszichopolitikai riport, az Évszázados emberek hátborzongató lidércnyomás, kiáltó figyelmeztetés, mi lesz a világgal, ha a másik oldal győz? Dr. Gábor Áron sajátságos utat jár a magyar irodalomban. Megdöbbentő őszinteséggel tárja a világ elé tizenötéves szibériai száműzetése élményanyagát. Olyan mélyről világítja meg a kommunista rendszer lélektani szerkezetét, a szovjet emberképzés titkait, amilyenre a világirodalomban nincs példa. Kritikusai szerint Dosztojevszkij módszerekkel boncol és Dürrenmatt meghökkentő eszközeivel dolgozik, hogy a szovjet élet fekélyeivel rémítse a nyugati jólét társadalmait.