EUGENIO MONTALE VERSEI

Az 1975. évi irodalmi Nobel-díj kitüntetettje, Eugenio Montale (1896-1981) a 20. század talán legnagyobb hatású olasz költője. Ő volt az egyik elindítója a hermetizmusnak, a mallarméi tiszta költészet sajátos itáliai változatának – azaz programszerűen igyekezett a valóság durva nyersanyagát kiszűrni költészetéből, annyi prizmán áttörni az elemi érzelmeket, élményeket, hangulatokat, hogy a csak szivárványos ragyogás maradjon belőlük. Ez a kristályos költészet azonban idővel egyre jobban megtelik mindinkább tettenérhető emberi tartalmakkal: az őszinte fájdalmat, az öregedést, a szerelmet, a tájat csakúgy nem lehet kivetni a költészetből, ahogy beletolakszik a társadalom, a történelem, a politika, a félelmetes "hitleri tavasz" is – így válik mind súlyosabbá és gazdagabbá Montale átszellemült költészete.Válogatta, az utószót írta és a szöveget gondozta Lator László.