ÉSZAKI FÉNY

A 20-as, 30-as évek egyik kulcsregénye a Tanácsköztársaság idején játszódik. A kommunista forradalom az egész nemzet tragikus lesújtottságából eredt, és megmutatta mindazokat a betegségeket, amelyek a nemzet testét eléktelenítették, s amelyeknek hatását ma is érezzük. Végigkövethetjük az egész magyar nép politikai, társadalmi, műveltségi, erkölcsi helyzetét, alakok, szituációk, tendenciák, fordulatos események révén.A mű középpontjában egy arisztokrata ifjú áll, kinek humánumával nem egyeztethető össze a forradalmi népbiztosok és bolsevik kokettek világa, kényszerű törvényszéki elnökként mégis életről és halálról kell döntenie… Az első halálos ítélet meghozatalánál még kicsit csikorog, de aztán minden úgy megy, ahogy azt tudjuk a történelemből. Nem forradalmi meggyőződése, hanem saját lelkiismeretének leküzdése, tehetetlensége elől való menekülés vágya juttatja ide. De van-e, marad-e lelki ereje a meneküléshez?