ÉN, A NŐ – SZÁRNYRA KAPOTT LÉLEK

Az Én, a nő minden lapja színtiszta érzelem. Agárdi Zsóka ködösítés nélkül közelíti meg azokat a cseppet sem kézenfekvő és evidens érzéseket és vágyakat, mint a szerelem, a hűség, a kötődés és a küzdeni akarás. A kötetből olyan tisztaság és erő sugárzik, ami csak kevés szív és lélek sajátja. A szerző megfogalmazza azokat a gondolatokat, amelyek minden párkapcsolatban felmerülnek, de sokszor nem is tudjuk körülírni igazán, mi is játszódik le bennünk, mit élünk át, amikor valódi szerelemre lelünk. Bátran szavakba önti mindazokat a bensőséges és romantikus gondolatokat, amelyek szerencsés esetben végigkísérnek egy kapcsolatot – női szemszögből. Hol a szenvedély, hol a kétség, hol pedig a tisztelet, de mindenekelőtt a hála üt át a sorokon: hála a sorsnak, hogy a nő méltó társra lelt, olyasvalakire, akire mindig is vágyott. Agárdi Zsóka arra int minket, hogy becsüljünk meg egy ilyen köteléket. Óvó szavakkal hívja fel a figyelmet arra, hogy igenis értékelni kell, ha olyasvalaki szegődik mellénk az úton, aki képes minket bármilyen élethelyzetben tiszta szívből szeretni és támogatni. Az itt és most ódái ezek, a te és én himnuszai. Nem véletlen, hogy a kötetben verseket is találunk, hiszen az egész könyvet áthatja a finom líraiság. Ezek a költemények akkor születtek szinte pillanatok alatt, amikor valami megihlette az írónőt: egy érintés, egy kép, egy tárgy vagy akár egy zene. Agárdi Zsóka sorait gyakran olvassák fel esküvői szertartásokon fogadalom gyanánt, vagy írják cirádás betűkkel esküvői meghívókra. Sorai erőt és kapaszkodót nyújtanak a házasulandóknak, és szinte áldásként kísérik útjukon a párokat. Agárdi Zsóka 1991-ben született egy kicsi, mindössze kétezer fős községben. Nehéz gyermekkorában sokat jelentett volna neki az a hit és lelkierő, amivel ma már rendelkezik. Kisgyerek korától rendszeresen ír, több pályázaton is jelentős sikereket ért el. Oldalának ma már tizenötezer olvasója van. Rendszeresen publikál a Carrie című online női magazinban.