EMÍLIA ÉS AZ ANGYAL, AKIT KÖRMÖCZI GYÖRGYNEK HÍVNAK

Körmöczi György különleges angyal: kicsit borostás, idősödik, nem különösebben érzelgős, sőt, némiképp önző. Néha nem is figyel eléggé a védencére, és olyankor mindketten bajba keverednek. A testetlen állapot nem neki való, mert szereti az ízeket, szagokat. De egyvalamiben ngyalabb bármilyen angyalnál: szeret élni, és érti, hogy az emberek mit szeretnek az életben.Védence, Emília, kisiskolás. Sokban hasonlít védőangyalára: imádja az ízeket, szagokat, színeket. Szeret bámészkodni, ábrándozni, gyönyörűen rajzol. Persze ő is sokszor bajba kerül – és mivel Körmöczi nem mindig figyel oda, nem lehet tudni, hogy ki húzza ki majd a másikat a bajból… Amikor az angyal szemszögéből látjuk Emília mindennapi problémáit – beilleszkedés az osztályba, betegség, konfliktus a kistestvérrel – sokszor kapunk olyan válaszokat, amelyek a problémát nem akarják lekicsinyelni, de nem is akarják megszüntetni. El kell fogadjuk, hogy ezek a konfliktusok az élet részei, és a legfontosabb: hogy kiálljuk őket, és ne legyünk közben egyedül. Az angyal fő feladata ez: hogy védence ne legyen egyedül.