EMBERARCÚ KÖZGAZDASÁGTAN

A gazdaságot a klasszikus közgazdaságtan megszületése óta leggyakrabban egy automatizmusok mentén működőgépezethez hasonlítjuk. Ugyanígy tekintenek rá a piacpártiak,akik szerint a piacgazdaság automatikusan a közjót szolgálja,de ugyanezt gondolják a kritikusok is, akik szerint a kapitalista rendszert az önérdek és a kapzsiság működtetik. Mindkét nézőpontban közös, hogy az etikai megfontolásokat,a materiális szükségleteken túlmutató igényeket különbözőérvekkel, de leválasztják a gazdaságtól. Az egyik táborszükségtelennek, a másik pedig eredendően összeegyeztethetetlennek tartja a társadalmi felelősségvállalás, gondoskodás,vagy éppen a környezeti fenntarthatóság szempontjainak figyelembevételét a piacgazdaság működésével.Julie A. Nelson, a bostoni University of Massachusetts professzorarámutat arra, hogy a "gazdaság, mint gépezet" Adam Smithtől eredeztethető metaforája rendkívül káros,ugyanis eltakarja előlünk a világ valódi mozgatórugóit, amelyek munkára és gondoskodásra késztetik az embereket, és működtetik a vállalatokat. Amennyiben felismerjük, hogy a gazdaság nem egy gépezet, hanem egy élő, emberek alkotta és az etikai döntéseink által formált rendszer, amelynek figyelemre és gondoskodásra van szüksége, akkor egyénilegés össztársadalmi szinten is jobb döntéseket hozhatunk, és jobb életet élhetünk.A könyv a feminista és ökológiai közgazdaságtani szemléletet is integrálva, ugyanakkor szelíden és következetesen rombolja le a "gazdaság, mint gépezet" dogmáját, és egy inspiráló szellemi utazáson keresztül arra ösztönzi az olvasót, hogy újragondolja a gazdaság működéséről alkotott elképzeléseit és az abban betöltött saját szerepét is.