ELSUHANT ESZTENDŐK- EGY SZÍNÉSZ JEGYZETEI A KÖZÖNSÉGNEK

Olyasfajta gondolatok és érzelmek jönnek elő most bennem, hogy sok mindent, ami velem és körülöttem történt és történik, csak mostanában értek meg – elég későn. Tudniillik mostanában, hogy sok mindent elhagytam régi énemből, úgy érzem, leváltak, elhullottak mellőlem beidegződött sztereotípiák, külsőségek; semmit sem érő sallangok oldódtak ki, fölösleges cirádák, maskarák hagyták el külsőmet-belsőmet. Most, hogy kirostálódott belőlem sok fölösleges, értelmetlen zagyvaság, most élek csak igazán „maszk nélkül”. Egyre jobban érzem, hogy csak az egyszerűség, az értelem, az őszinte beszéd, ami érdekel. Hogy csakis ezen fogalmak mentén kell, és érdemes és szabad élni.