ELSA ÉS VINCENT

Elsa és Vincent minden szerdán összefutnak a pszichiáter várójában. Elsa sebzett és mogorva. Vincent álmodozó és nyughatatlan. Elsa temetkezési vállalkozó. Vincent író. Elsa nemrég vesztette el az édesapját. Vincent mélyen eltemeti magában a legnagyobb traumáját. Elsa késik. Vincent korán érkezik. Mégis találkoznak. Virginie Grimaldi finom érzékenységgel ragadja meg azokat a pillanatokat, amelyekben az emlékek lenyomata keveredik egy nagy találkozás ígéretével.RészletAz A36-os úton, Saucats közelében hangjelzés kíséretében kigyulladt egy lámpa a műszerfalon, jelezve, hogy rövidesen kifogy a benzin. Elsa egy podcast hallgatásába merült, ezért nem figyelt fel rá. Csak akkor fogta fel a jelzést, amikor rángatni kezdett a motor. A legközelebbi benzinkút több mint egy kilométerre volt.Kifulladva érkezett a rendelésre, melegítőben, kócosan, izzadság- és benzinszagúan. Pontosan kivárta a tizenegy órát, nem akarta megzavarni valaki más terápiáját.– Maga meg mit keres itt? – kérdezte, ahogy belépett a váróba.– Jó napot, én is nagyon örülök, hogy újra látom – felelte Vincent mosolyogva.Felemelte a csuklóját, és az órájára mutatott.– Látja, ma felvettem!– Rá is kellett volna néznie.– Még véletlenül sem akarnék ellentmondani, de délre van időpontom, nem én jöttem korán, hanem maga késett el.– Még véletlenül sem akarnék kellemetlenkedni, de…– Engedje meg, hogy ebben kételkedjek.– …tizenegy óra van, és ezt maga is pontosan tudja – jelentette ki Elsa nyugalmat erőltetve magára, és a férfi orra alá dugta az óráját mint megdönthetetlen bizonyítékot.– Egyikünk órája rosszul jár, de honnan tudja, hogy az enyém az?Elsa a táskájába túrt – bosszankodása bizonyára nem kerülte el Vincent figyelmét –, és elővette a telefonját.– Itt is láthatja, hogy tizenegy óra van. Ezt is tagadja?– Én… nem is tudom, mit mondjak, régen nem viseltem már az órám, biztosan a téli időszámításon maradt.– Télen tíz óra lenne – vetette oda Elsa, a győzelmével elégedetten.– Nem, fordítva – folytatta Vincent, aki derűsen figyelte a makacskodását.– Ide hallgasson, télen visszaállítjuk az órát. Ez elég egyszerű.– Nos, ha visszaállítjuk, maga is láthatja, hogy dél van.– Szórakozik velem?– Egy kicsit.Elsa érezte, hogy mindjárt szétrobban, de még időben sikerült visszafognia magát. Nem a szavaktól félt, amelyeket erre az ismeretlenre zúdított volna, hanem a könnyeitől. Az égnek emelte a tekintetét, hogy így parancsoljon megálljt a sírásnak, és leült a szürke székre.– Ráadásul elfoglalta a fotelemet.– Ó, nem tudtam, hogy a magáé. Minden ülésre magával hozza? Nem túl nehéz?Elsa ezután egy szót sem szólt hozzá, azután Chaumet doktor behívta. Éppen szó nélkül készült elhagyni a várót, amikor Vincent azt motyogta:– Isteni benzinillata van. Megmondaná, milyen parfümöt használ?