ELKÉPZELT ARANYKOROM – ESSZÉREGÉNY

Szerettem volna regényt írni. El is kezdtem, de kiderült, hogy nem tudok élni az utolsó eséllyel sem. Ezt írtam meg.(Fráter Zoltán)Vallomás, dokumentum, emlékirat, napló, interjú, esszé – és ábécéskönyv. Hogy tudott Fráter Zoltán ennyi műfajból regényt varázsolni? Bölcs és megható, enciklopédikus és humoros, lírai és epikus könyvet, ami megfog az elején, és katarzis nélkül nem ereszt el a végén? Lehet, hogy a ritmus a kulcs? Az, hogy az író, mint egy klipet, ritmusra vágta meg és illesztette össze az anyagát? Egy ponton Fráter Zoltán szétszórt irodalomtörténésznek nevezi magát, aki nem tud kikötni egyetlen író életműve mellett. De én erre csak azt tudom mondani, hogy szerencsére. Mert ez a szép könyv így lehet most az ő saját írói életművének az esszenciája, és – külön ajándékként az olvasónak – titkos kulcs a magyar irodalomhoz is.(Kemény István)