ÉLETEM ’56 ÁRNYÉKÁBAN

Kelemen Csongor pappírra vetett emlékeit tarthatja kezében a kedves Olvasó. 19 éves teológushallgatóként édesapjával, Kelemen Imre unitárius lelkésszel együtt a kommunista diktatúra hírhedt politikai rendőrségének, a Securitaténak célkeresztjébe kerülnek, és 1959-ben le is tartóztatták őket, majd az EMISZ-csoportban 15 év börtönre ítélték.Rabságának éveit Marosvásárhelyen és Szamosújváron, valamint Salcia, Stoeneşti és Grădina kényszermunka telepein töltötte, majd általános közkegyelemmel, Szamosújvárról szabadult 1964 júliusában.A civil életbe visszatérve teológiai tanulmányait nem folytathatta, így más szakmát tanult. Bár szabadulása után is megfigyelték, ennek ellenére volt ereje közösséget építeni, létrehozva a csíkszeredai unitárius egyházközséget. Dokumentumértékű emlékezésében őszinte leírást kapunk a kor társadalmának működéséről, ezen belül arról, hogy milyen helyzetekkel szembesült egy tanulni vágyó, népéhez, kultúrájához és hitéhez ragaszkodó fiatal a kommunista diktatúrában. Hogyan élte túl a politikai börtönök és kényszermunkatelepein poklát, majd szabadulása után miként próbált ismét talpra állni, fészket rakni, közösséget építeni.