EGYPERCES LEVELEK

Az Egyperces levelek egy különös szemszögű és formátumú önéletrajz. Levelekből, személyes írásokból rajzolódnak ki Örkény István fontosabb életszakaszai fiatalkorától élete utolsó állomásáig: nagypolgári neveltetés, az első írói próbálkozások, majd egy nagy fordulattal a világháború örvénye, hadifogság, azt is túlélve a hazatérés, az első elsöprő szerelem, végül beérkezés az írói pálya érett időszakába. A személyes életút mögött pedig felsejlik az a feje tetejére állt világ, amelynek ábrázolására Örkény a groteszk nyelvét tartotta a legérvényesebb kifejezőeszköznek. Levelei most megmutatják, hogy élete válságos pillanatait is ugyanezzel a látásmóddal vészeli át: az apró hétköznapi dolgok felértékelődnek, a legkomorabb helyzetekről, a nagy horderejű történésekről azonban mintegy mellékesen, megdöbbentő humorba csomagolva ad hírt. „Mostanában a hason csúszásra és emberölésre fektetem a hangsúlyt”, számol be barátjának a frontról, a Krasznogorszkból pedig arra kéri családját, ne „a bürokrácia hibáját” lássák az elhúzódó hadifogságban, „hanem az élet változatosságát és nagyszerűségét”. De később szívinfarktusára sem fecsérel sok szót: „Pendliztem az e és a túlvilág között. Ott sincs különösebb újság.”„Más újság nincs. Volt még az államosítás meg a Tito, de az semmi a Cini szénnovellájához mérten. Mind a hatása alatt állunk. Déry is ír most egy novellát, de abban nem szént fúrnak ki, hanem egy cső tengerit. Én egy doboz robbanó ringliről tervezek regényt. Új világ van itt, öregem.”Szerkesztette és a jegyzeteket írta Radnóti Zsuzsa.