EGY KÜLÖNLEGES KÖZÉP-EURÓPAI TÖRTÉNÉSZ – HANÁK PÉTER

Ha egy történész „egyszer meg akarja fejteni, hogy mi történt velünk itt, a Kárpát-medencében az 1940 és 1990 közötti fél évszázadban (s nem volt történelmünknek ehhez hasonló sűrű korszaka), akkor elsőként Hanákot kell megfejtenie” – Varga László, Budapest Főváros Levéltárának egykori főigazgatója emlékezett így Hanák Péterre.Hanák Péter történész (1921–1997) a holokausztot ugyan túlélte, de családját elveszítette, így a humoros, szellemes, ironikus fiatalemberből hithű sztálinista lett, és dicstelen szerepet vállalt magyar történettudomány 1948 utáni szovjetizálásában, vett részt a „reakciósként” megbélyegzett történészkollégái félreállításában – hogy aztán sok más kortársához hasonlóan, illúzióiból kiábrándulva az államszocialista rendszer kritikusa legyen.Miután ’56-os megnyilvánulásai miatt 1957-ben eltávolították az Eötvös Loránd Tudományegyetemről, Hanák az MTA Történettudományi Intézetének munkatársaként, majd osztályvezetőjeként (1964–1990), a dualizmus korának kutatójaként kulcsszerepet játszott az 1867-es kiegyezés pozitív újraértékelésében, a „szellemi vasfüggöny” egyik 1960-as évekbeli átvágójaként pedig a magyar történetírás nyugatosításában, modernizációjában. Nemzetközileg jegyzett alakja volt a magyar történettudománynak, egyike azoknak, akik problémaérzékenységükkel, nemzetközi tájékozottságukkal, kapcsolatrendszerükkel és nyugati megbecsültségükkel kiemelkedtek a Kádár-kori történész nemzedékből, így az sem véletlen, hogy a rendszerváltás után ő vállalta a Közép-európai Egyetem (CEU) Történelem Tanszékének megszervezését.Csunderlik Péter kutató történészként Hanák Péter fennmaradt hagyatéka, levéltári és nyomtatott források, valamint a pályatársakkal készített interjúk alapján rajzolja meg Hanák Péter pályaképét, aki egyik kedves hőséhez, Jászi Oszkárhoz hasonlóan „dunai patrióta” volt, aki a politikailag szemlélt Közép-Európa történetének kérdéseire akart választ adni, hogy megértse a saját sorsát.