EGY ELFELEDETT SZÉCHÉNYI

A Széchényi család évszázadokról évszázadokra bővelkedik jeles személyiségekben, akik alakították, formálták szűkebb, tágabb környezetüket, néha az egész ország sorsát is.Gróf Széchényi Dénes, a „legnagyobb magyar" gróf Széchenyi István kedvenc unokaöccse, gróf Széchenyi Lajos fia. Jogot végzett. Ifjú éveiben katona volt, részt vett a Szabadságharcban, majd a hadsereget mint tartalékos huszár főhadnagy hagyta el. Később képviselővé választották a kismartoni kerületben, részt vett az 1861. évi országgyűlésen és ez év május 27-én feltűnést keltő beszédet mondott a felirat mellett. Attól fogva állandóan tevékeny részt vett a közügyekben, bár hivatalt nem vállalt. Kitűnő gazda hírében állt és a sportot nagy kedvvel művelte. Részt vett a főrendiház reformjáról szóló diskurzusban. Követségi tanácsos volt Münchenben, császári és királyi kamarás és több bel- és külföldi rendjel tulajdonosa.Széchényi Dénes megújította a lovaglás oktatását. Egyrészt a lovaglás megtanulásának kezdeti szakaszában a gyerekeknek a nyeregben ülve, mozgás közben fel kellett dobni egy labdát és elkapnia háromféle mozgásformában (lépés, ügetés, vágta).Másrészt már az oktatás kezdeti szakaszában ugratni tanította a lovasokat. Harmadrészt az oktatás kezdetétől gyakoroltatta a lovasokkal a mozgó lóra való fel- és leugrást, illetve a fel- és leszállást a ló mindkét oldaláról. Metódusát a hadsereg lovas oktatása is átvette.Módszerével elérte, hogy a lovasok magabiztosan ültek a lovon és a kantárszárat később sem használták kapaszkodásra. Nagy súlyt fektetett arra, hogy a ló a lovaglás tanítása alatt ne legyen megijesztve („Oly csekélyek legyenek a haladásnak lépcsőzetei, hogy a ló ezeket észre se vegye.") Nevéhez fűződik az első díjlovagló verseny megszervezése, ami akkor világújdonság volt.Ő találta fel a fogathajtók között használatos Széchényi-szárat. Ez egy olyan hajtószár volt – amit sokan francia szárnak neveznek, holott semmi köze nem volt a franciákhoz –, amivel a keresztágakat lehetett beállítani és a hajtó a lovakat ennek az új szárnak a beillesztésével egymástól függetlenül tudta irányítani.Gróf Széchényi Dénes módszerei nem terjedtek el ugyan azonnal más országokban, de könyvei jelentős hatással voltak kortársaira. A bécsi olasz nagykövet küldte el 1871-ben megjelent Reitunterricht c. könyvét Frederico Caprillinek, aki az olasz hadsereg kiképzőtisztje és lovagló mestere volt, Caprilli megreformálta a ló-kiképzést és az ugrósportban és tereplovaglásban máig érvényes alapelveket vezetett be.A méltatlanul elfeledett Széchényi Dénes munkásságát szeretnénk ezzel a művel megismertetni az olvasóval, személyét, törekvéseit, életrajzát bemutatva visszahozni alakját a köztudatba.