DINASZTIKUS ÉRDEKEK NYOMÁBAN

Jelen kötet a szerző 2012 és 2017 között folyóiratokban és tematikus kötetekben megjelent írásait tartalmazza. A tanulmányok a 10. század vége és a 11. század közepe közötti időszakra, illetve a 13. század első kétharmadára fókuszálnak, s tematikusan négy fejezetre tagolódnak. Az első fejezetben a dinasztikus hagyományok kerülnek előtérbe, négy dinasztia (Árpádok, Piastok, Přemyslek és Rurikok) hatalomgyakorlásának összehasonlító vizsgálatával, illetve a Rurikok dinasztikus tradíciójának elemzése egy sajátos forrástípus, a névadás segítségével. A második fejezet a 11. század első felének dinasztikus kapcsolatendszerére világít rá, Querfurti Brunó missziós tevékenységén, egy korabeli „csúcstalálkozón” (az 1013. évi merseburgi Hoftag) és a 11. század közepének dinasztikus házasságain keresztül. A harmadik fejezet a Magyar Királyság északkeleti irányú expanziós céljait vizsgálja a 13. század első felében. II. András király fia, Kálmán herceg halicsi királlyá koronázása, amely III. Ince pápa támogatásával történt, egyben a keleti-európai regnum-hagyomány gyökere is. A magyar és lengyel kutatásnak az archontológia terén elért eredményei lehetővé tették a halicsi magyar uralmat támogató elit pontosabb bemutatását. A negyedik fejezet a mongol támadások következtében megváltozott körülményekre világít rá. A Kalka folyónál elszenvedett vereség (1223) a kunok Magyarországhoz való viszonyára gyakorolt hatást, míg az 1237–1241 közötti mongol hadjáratok a Kijevi Rusz és nyugati szomszédainak kapcsolatát változtatták meg.