DAMJANICH JÁNOS,”A MINDIG GYŐZTES” TÁBORNOK

„Ami az aradi vértanúk emlékének megőrzését illeti, különösebb büszkélkednivalónk nincs” – írta 1979-ben, az aradi vértanúk peranyagait közreadó kötetében Katona Tamás, a forradalom és szabadságharc történetének egyik legjobb ismerője. A néhány éve elhunyt kiváló történész szavainak igazságát kár lenne tagadni: az aradi vértanúk többségéről mindmáig nem született kritikai, alapkutatásokon nyugvó életrajzi mű. Az aradi vértanúk közül mindmáig Damjanich János talán legismertebb. Katonái és tisztjei imádták, tűzbe mentek volna érte. Délvidéki és főhadszíntéri győzelmei alapján Kossuth Lajos joggal nevezte őt „semper victrix”-nek, mindig győztesnek, s a magyar szabadságharc egyik legszerencsétlenebb eseménye volt, hogy 1849. április 28-án Damjanich lábát törte, s ezáltal a háború végéig szolgálatképtelenné vált.A Pelyach István által szerkesztett kötet olyan tanulmányokat közöl, amelyek ennek a páratlan vitézségű személyiségnek az 1848-49. évi tevékenységét tárgyalják, s megmutatják mind katonai-hadvezéri, mind politikai habitusát. Célunk az volt, hogy a szabadságharc legendás hősét emberközelbe hozzuk – ezért nem csupán dicsőséges katonai akcióiról, hanem időnként vitatható döntéseiről is szólunk. A kötetet közel 170 korabeli dokumentum egészíti ki.