DACIÁTÓL ULTRASILVANIÁIG – A KIS-SZAMOS MEDENCÉJÉNEK TELEPÜLÉSTÖRTÉNETI VÁLT.

A Kis-Szamos völgyének (ro.: Some?ul Mic) régészeti repertóriuma, e régió régészeti kutatástörténetének felmérése, illetve különféle szempontok alapján történő vizsgálata többféle szempontból rendhagyó próbálkozás. Egyrészt, mikroregionális szempontok alapján (a terület mérete nem sokkal nagyobb, mint a kistájnak számított Nyírség) hasonló próbálkozás az Erdélyi-medence régészetében alig történt, illetve módszertani szempontból teljesen úttörő vállalkozás. Másodsorban, a munka célja – az eléggé jellegzetesen alakuló erdélyi kutatástörténet miatt – a rendelkezésre álló információbázisnak nemcsak felgyűjtése, hanem annak kritikai megrostálása is. Mindezt azért tartották a szerzők nagyon fontosnak, mert a különböző – makroregionális jellegű, rövidebb idősáv régészeti leletanyagát tartalmazó katalógusok – az Erdélyi-medence különféle kistájainak leletanyagáról, így a Kis-Szamos vidékéről is, csekély adatsort tartalmaznak. A Szászfenestől kezdődően 4-5 kilométerre kiszélesedő Kis-Szamos központi szerepet játszott a településrend kialakulásában, ennek mintegy gerincét alkotva. A mai város (Kolozsvár) területe ennek a településrendnek mintegy „idegközpontját” képezi, elsősorban a földrajzi, összekötő helyzete miatt: a kommunikációs csomópontban alapított Napoca csakúgy, mint a későbbi gepida és honfoglaló magyar hatalmi központ, illetve a középkori ispáni vár; jellegüket tekintve pedig nem „független” regionális központok, hanem különféle makrostruktúrák hálózatainak regionális funkcionális részei.