CSAK EGY CIGÁNY, CSAK EGY DISSZIDENS

Aki egy bulvárstílusú könyvet remél, az valószínűleg csalódni fog. Nem talál benne sem szenzációkkal fűszerezett „hálószobatitkokat“, sem összeesküvés-elméleteket, sem pedig sztereotípiákat kiszolgáló történeteket.Egy – a régi rendszerben még bűnösnek számító – disszidens és egy – az új rendszerben is sokszor bűnösnek tartott – cigány barátságát és gondolatait ismerhetjük meg, akik szerettek volna a hétköznapokon változtatni.Milyen szeszélyes a sors! Amikor az ember azt hiszi, végre elérte, hogy az életében minden kiszámítható lesz, történik valami, és fölborul a kényelmes rend. Ehhez elég csak találkozni valakivel.Vajon miért kellett ennek egyikük számára ilyen tragikusan végződnie? Elkerülhető lett volna ez a szomorú vég? Mit kellett volna másképp csinálni? A válasz ott rejtőzik a sorok között.Bogdán Laci többször is elmondta: senki sem azért születik, hogy meghalhasson! Ám amikor szüksége lett volna valakire, aki neki mondja ezt, nem volt mellette senki…Befejezetlen mondatok, amelyek hátramaradnak abban a reményben, hogy talán gondolkodásra késztetnek minket, és arra sarkallnak, hogy választ adjunk végre arra kérdésre, meddig akarjuk még az életünket így, egymást gyűlölve tovább folytatni, és meddig keressük a zsákutca rossz végén a kiutat?