CSAK AZT SZERETNÉM, HA VALAKI VÁRNA RÁM VALAHOL

„Azt mondta, csak egyet kérek tőled. Hadd szagoljalak meg. Nem feleltem semmit, erre elmondta, azóta végig, ezeken a hosszú éveken át visszakívánta a szagomat. Mélyen zsebre vágtam a kezem, nehogy… A hátamba került, és ráhajolt a hajamra. Így maradt jó ideig, és én szörnyen éreztem magam. Az orra lekalandozott a tarkóm vájatába, a fejemen körözött komótosan, végigaraszolt a nyakamon a gallérom pereméig. Nagyokat szuszogott, de a kezével nem ért hozzám. Aztán meglazította a nyakkendőmet, kigombolta az ingem két felső gombját, és éreztem a jéghideg orra hegyét a kulcscsontomnál, én, én… Tettem egy hirtelen mozdulatot. Ő fölegyenesedett a hátam mögött, és rátenyerelt kétfelől a vállamra. Elmegyek, mondta. Kérlek, ne mozdulj, ne fordulj hátra. Könyörgök. Könyörgök. Nem mozdultam. Amúgy sem mutattam volna neki a duzzadt szememet meg az eltorzult pofámat. Vártam egy jó darabig, aztán elindultam a kocsimhoz."