BOTRÁNY

Sűrű szövésű próza ez, Masszi Bálint nem fukarkodik a jelzőkkel, tűpontos, cizellált ábrázolásokat ad.A novellák egészen közelről, „premier plánban” mutatják a szereplőket, akik általában kisemberek,gyakran idősek, olykor csúnyák és betegek. Masszi nagy empátiával, mély emberséggel festi le őket,ha nem is akar mindig reményt felcsillantani az írásaiban, mint a fogyatékos fiát ápoló anyamegindító történetében. Szerzőnk szeret filozofálni, és tud is: néha meglepő helyeken bukkan elő egymegszívlelendő gondolat vagy gondolatmenet, például hogy „a bolondnál komolyabb embernincsen”. És valóban, a novellák gyakran az őrület határán táncoló — vagy abba belehulló –embereket mutatnak, ebben a legremekebb a papucsok története (Körisme I). Aki járt egyetemre,annak külön ajánlom egy tanszék életének gyilkos szatíráját, a szélhámos professzorral (Botrány, Azajtó). De ebben is, mint mindenütt, a komikum mellett valami mesterien szorongató, fenyegető érzéslengi át Masszi Bálint világát, mint egy távoli, nyugtalanító dobszó. Mint amilyen most a világ. (Nádasdy Ádám)