BESZÁMOLÓM

Németújvári gróf Batthyány Tivadar miniszter, az őszirózsás forradalom után a Károlyi Mihály-kormány belügyminisztere 1918 decemberéig. Emlékirata, vagy ahogy ő nevezi, beszámolója az időszak legteljesebb krónikája, hiszen a szerzője nemcsak követője, megfigyelője volt e súlyos évtizedek eseményeinek, hanem számos ponton résztvevője is egyik-másik történelmi mozzanatnak. Ugyanakkor arról sem feledkezik meg, hogy a kétpólusú rendszer, az Osztrák–Magyar Monarchia belső felépítésének mily hátrányai adódtak, illetve keletkeztek a 20. század elejétől forrongó Kelet-Közép-Európában, s vajon voltak-e alternatívák az ismert konfliktusok idején: az obstrukciós politikában, a háború kitörése kapcsán, a nemzetiségi politikánk vonatkozásában, a külpolitika kuszaságában, és egyáltalán akkor, amikor a monolit birodalom 1916-ban császár nélkül marad.„Évek hosszú során át tagja, sőt egyik vezetője voltam a függetlenségi és 48-as pártnak. Ennek a pártnak, amint tudjuk, két szárnya volt; én mindig az ún. radikálisabb szárnyhoz tartoztam, ahhoz a szárnyhoz, amely a nemzet függetlenségi törekvéseit mint komoly realitást fogta fel, és a nagy nemzeti célt egybekapcsolta a demokratikus és szociális haladás iránti törekvésekkel. Ennek a pártnak a többi pártokétól eltérő egészen önálló külpolitikája volt. Ellenese volt a német császári hatalommal való szoros szövetségnek, mert belátta, hogy a német expanzív, imperialista törekvések előbb-utóbb súlyos bonyodalmakat idéznek elő, és a szoros szövetségnél fogva nekünk ezekbe a bonyodalmakba, amelyekhez semmi közünk sincs, bele kell keverednünk. A magyar kormányok hatalmuk teljes súlyával mindig ez ellen a frakció ellen fordultak. A híres magyarországi választási technika minden eszközét igénybe vették, hogy ennek az iránynak (amely a törzs-magyar népnél nagy népszerűségnek örvendett) a képviselői minél kisebb számban kerüljenek be a törvényhozás termébe. A nagynémet patrónus előtt tudniillik azt kellett dokumentálni, hogy ez a németellenes irányzat a magyar közvéleménynek csak egy csekély, számba nem veendő töredékét képviseli. A háború alatt ez a szigor csak fokozódott. A magyar kormány ugyanis a nemzet létét egyetlenegy kockára tette fel: a győzelem kockájára. Arra nem akart, vagy tán inkább nem mert gondolni, hogy mi történik ezzel a nemzettel, ha a háború kockája balra fordul. Ezért azután nemcsak a béketörekvéseknek minden megnyilvánulását fojtotta el, hanem megakadályozott minden olyan akciót, amely demokratikus és szociális irányban komoly haladást jelentett volna! Ez óriási hiba volt. Mert ennek tulajdonítandó, hogy a háború elvesztése a magyar nemzetet teljesen készületlenül találta.”Páratlan értékű és míves olvasmány Batthyány kortörténeti panorámaképe, mely kilencven évvel ezelőtt csupán szerzői változatban jelent meg. Ezúttal jegyzetekkel, névmutatóval, képmelléklettel lép ki a nagy nyilvánosság elé mint első rendes kiadás.