BÁTHORI ERZSÉBET – A VÉRGRÓFNŐ IGAZSÁGA

Miklya Luzsányi Mónika legújabb regényében ismét egy méltatlanul félreértelmezett, erős nőalak valódi történetéről ír. Míg a grófnőre még a történészek is úgy tekintettek évszázadokon keresztül mint véreskezű sorozatgyilkosra, a szerző friss kutatásokra támaszkodva merőben új Báthori Erzsébet-képet fest fel. Egy olyan nőét, aki korát megelőző szaktudással és halált megvető bátorsággal szembeszállt az akadályokkal – nem csupán a betegségekkel, de a tudatlansággal, a boszorkányüldözéssel és babonás félelmekkel is.Részlet a könyvből:Hirtelen mély csend állt be. A férfibánat legmélyebb bugyraira bukkantak. Mert mi lehetne nagyobb fájdalom egy főúrnak, mint fiútlanul meghalni?Ekkor Thurzó törte meg a csendet, hogy kicsit felvidítsa a társait:– Nekem most nagy a reménységem… Az első feleségem, Zsófia, Isten nyugosztalja, csak leányokat szült. De ez a mostani biztos megáld fiúval.– Két esztendeje vagytok házasok, fiam – horkant fel Nádasdy, mintha Thurzó, a tejfölös szájú mamlasz sértené a fájdalmát. – Aztán hol van az a pulya? Nemhogy fiú, de még leány sem! Legalábbis ettől az asszonytól nincs egy sem, csak az előzőtől!– Még nincs! De lesz! Hamarost lesz! – védte magát Thurzó. – Bécsből hozattam orvosdoktort Erzsébetemnek, meg egy anabaptista medikuszt is.– Azok értenek hozzá – bólintott Nádasdy, mert az anabaptista orvosok hírneve messze járt. – Lásd, az én Erzsémnek is van füvesasszonya. Amikor fiút fogant, azt csak anyám receptjével kúrálta. Vagyis hát Gáspár mesterével, ki anyám orvosa volt. De lásd, hiába született meg a kis Ferke. Gyenge volt az erre a világra. Azóta meg… Semmi… – sóhajtott a pákozdi bortól meghomályosult szemmel Nádasdy.Thurzó azonban felkapta a fejét a szóra.– Aztán az a csodareceptúra megvan még?– Milyen receptúra? – kérdezte kótyagosan Nádasdy, mert már el is feledkezett Gáspár mesterről meg a praktikáiról.– Gáspár mesteré.– Még… meg…– És azt nem lehetne… Nem tudná a nagyasszony elküldeni azt a receptúrát az én feleségemnek?