AZÉRT VAGYUNK A VILÁGON, HOGY VALAHOL OTTHON LEGYÜNK BENNE

Tamási Áron (1897–1966) Baumgarten- és Kossuth-díjas író a 20. század egyetemes magyar irodalom, valamint szellemi élet aktív, meghatározó, európai műveltségű alakja volt, nem csupán az Ábel-trilógia és számos színdarab alkotója. A székely világ leghitelesebb ábrázolója a népi katolicizmus példázataira, szólásaira utalva mindig az általánosabb erkölcsielveket idézte, s hitt egy országhatárokon túlmutató szellemimeg erkölcsi közösségben. Különleges, misztikumot és szürrealizmust, provinciálisat és egyetemeset, népi katolicizmust, folklorizmust és realizmust egyaránt hordozó műveiben újszerű, sajátos írói nyelvet, új novella- és regényformát teremtett,művei népszerűséget hoztak számára. Korának elismert írójának számított, véleménye a köz-életben is fontos volt. 1937-ben a Vásárhelyi Találkozó elnöki megnyitójában a „nemzeti és emberi jogokat” együtt idézte, 1942-ben a Helikon írócsoportosulásnak, majd az 1956-os forradalom után a magyar írók állásfoglalását fogalmazta meg a Gond és Hitvallásban, így az egyik leginkább elhallgattatott és megfigyelt alkotó emberré vált. Sipos Lajos Tamási-monográfiája régóta nem volt elérhető, ezért az író születésének 125. évfordulójára adjuk közre eztaz átdolgozott, megújult kiadást. Több mint száz különleges fotográfiával mutatjuk be az életpályát, miközben vissza-viszszatérünk az író gyökereihez, Farkaslakára. „azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”