AZ IDŐ KÚTJA – TÖRTÉNET A MULANDÓSÁGRA ÉS A MARADANDÓSÁGRÓL.

Talán mindenki eljut egyszer oda, hogy megkérdezi önmagától: Ki vagyok én, mi vagyok én? Ehhez többnyire meg kell öregedni, ezért a válasz az önelszámolás formáját ölti, ami rendre így hangzik: HA MEGBECSÜLTED VOLNA AZ ÉLETED, NEM FÉLNÉL MOST A HALÁLTÓL. E félig a mában, félig a régmúltban játszódó mese és valóság elemekből álló könyv első részében történik meg az a mágikus aktus, mely során a kor legnagyobb varázslója egy bűvös pergamenre ráolvassa üzenetét, mellyel jobb belátásra akarja bírni a város felett uralkodó, s a halhatatlanságban reménykedő despotát, ám az megismerkedve az általa szabott feltételekkel, haragjában felszabdalja a pergament és kidobja palotája ablakán. Ám ettől kezdve a varázslatos bőr darabjai immár megsokszorozva közvetítik a szeretet mágikus igéjét. A második részben a város területén egy korunkban folyó ásatás során az előkerülő, a varázslatot azóta is őrző pergamen darabok sorsát követhetjük nyomon, amikor is képességük szembesül hitetlen világunk emberének látás módjával. Ám az eredmény meglepő… Végül a könyv törzséhez csatolt függelékben a csodára fogékony gyermeki lélek megfejti az ősi üzenet értelmét.