AZ ÁLMOKAT NEM SZABAD ELMESÉLNI

„Elhallgatjuk azt, amiről leginkább beszélnünk kellene. Talán csak álmunkban fedjük fel, amit rejtegetünk” – olvashatjuk Nermin Yildirim könyvében. A regény szálait az elhallgatások, titkok és álmok logikája szervezi. A könyv egyik hőse, a már Barcelonában élő Eyüp, orvosa tanácsára elkezdi feljegyezni álmait, és ezzel párhuzamosan régi, zavaros családi emlékek törnek rá. Szembe akar nézni a múlttal, egy, az összes közeli rokonát érintő és megviselő titokkal – váratlanul hazatér Isztambulba. És a kavargó örvény lassan felszínre hozza, hogy miért távolodott el igen hamar közvetlen környezetétől, hogy miért jelent neki problémát a gyerekvállalás a jelenben. Miért és mikor siklott félre családtagjai élete. A török írónő hamisítatlan nagyregényében olyan mesterien váltja a nézőpontokat, és akkora empátiával mutatja be szereplőit, hogy a végén garantáltan másként tekintünk a regény alakjaira, mint ahogy az elején megismertük őket.