AZ 1848/1849-ES FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC II. EMLÉKHELYEI – A SZÁMŰZÖTTEK NYOM

„Esik eső karikára, Kossuth Lajos kalapjára…” – énekeljük az egyik legismertebb Kossuthnótát (legalább) március 15-én. Sohasem lesz olyan kalapom, amire „annyi áldás szálljon”, mint az övére, de legyen egy olyan legalább, amit az ő utolsó lakhelye közelében kapni lehet. Vettem hát egy kalapot Torinóban, amit aztán Kossuth angliai partraszállásának helyszínén, Southamptonban, míg a kamerát tartottam erősen, lekapott a fejemről a szél, s gondolom, messze sodorta a tenger – ha nem is Amerikáig. Mi azonban a kormányzót oda, az „új világba” is elkísértük – utólag, hogy útjáról beszámolhassunk a televízióban, s itt, háromrészesre tervezett sorozatunk második kötetében is. Tudták, hogy nem csak Capuleték házát, a Júlia erkélyeként ismert helyszínt érdemes felkeresni, hanem az Osztrák-magyar temetőt is a gyönyörű Veronában? És azt, hogy Tüköry Lajos Szicília nemzeti hőse, hogy a ’48/49-ben a mieinkkel harcoló angol, Guyon Richard sírja hol van Isztambulban, vagy azt, hogy Asbóth Sándor, szabadságharcunk kiváló alezredese az amerikai polgárháború tábornoka volt, majd az Egyesült Államok nagykövete Argentínában, s bár Buenos Airesben halt meg, a sírja ma Washington mellett, az Arlingtoni temetőben látogatható?! Hallottak arról, hogy Teleki Sándor egy remek övet ajándékozott Victor Hugónak, s ez ma is ott látható a Guernsey szigetén álló emlékházban? Nem? Hát akkor most kézen fogjuk Önt, kedves Olvasó, jöjjön velünk, találjuk meg együtt (újra) – e kötet segítségével – a nevezetes helyeket!Ráday Mihály