ÁTMENET ÉS ÁTMENET – TRANSITION AND TRANSITION

A Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum Átmenet és átmenet című kiállítása három olyan művész illetve művészcsoport munkásságát mutatja be, akiknek központi témája a poszt-szocialista illetve – kommunista társadalmakban a rendszerváltást követően zajló drámai eseményekre való reflektálás, az ezekkel kapcsolatos állásfoglalás..A XX. század kulcsfontosságú történelmi pillanatainak sorában a berlini fal leomlása felemelő szimbolikus képpé, erőteljes metafora-támasztékká, mindenütt jelenlevő térítővé, választóvonallá vált a korszakváltások különböző megítélésének tekintetében, úgy szociális, történelmi, gazdasági-politikai, mint kulturális és művészeti vonatkozásban. Az idő szinte kettészakadt Fal előtti és Fal utáni szakaszra. Kialakult a tranzíció terminusa, amely úgyszintén korszakjelölő térítővé vált. Az egyik (kommunista) rendszerből a másik (kapitalista) rendszerbe történő átmenetet jelölő kifejezés idővel egyfajta közhellyé kopott, mégpedig akkora mértékűvé, hogy fogalmi értékcsökkenése következtében végül is mindenhol es mindenkor használatos üres szólammá silányult. A tranzíció fogalmának megerősítő tartalma mögött – amely az egyik, rossz, egészségtelen, történelmileg elavult és meghaladott, negatív társadalmi-politikai (kommunista) rendszerből a jó, egészséges, történelmileg önmagát beigazoló és megizmosodott, pozitív (kapitalista) rendszerbe történő átmenet ideáját hordozza –, legtöbbször valójában a privatizáció, a tőke eltulajdonításának vad újkori módszere és ideája húzódik meg, körülvéve az ige új hirdetőivel és az ugyancsak új, lelketlen erkölccsel. A volt kommunista Kelet átmenete nem tekinthető másnak, mint „privatizációs drámának, amely szükségszerűen játszódott le a civilizáció szokásos konvencióinak megkerülésével”. Nagyjából az alkotja tehát azt a jelenséget, amelyet az Átmenet és átmenet kiállítás analizál.