ÁRAMLAT A SZÍNHÁZBAN – A RÉSZVÉTEL PSZICHOFIZIOLÓGIÁJA

Simon Balázs könyve interdiszciplináris eszközkészletet felhasználva közelít a színházi élmény megértéséhez. A pszichofiziológiai kutatások rávilágítanak, hogy a nézők és a színészek testi és lelki állapotát milyen mélyreható módon befolyásolja a színház. A bevonódás, a szinkronitás és a módosult tudatállapot jelenségei kulcsŹfontosságúak a valódi színházi élmény szempontjából. A szerző azonban nemcsak a befogadói, hanem az alkotói oldalt is kutatva rámutat, hogy a biztonságos alkotói tér, a mentálhigiénés támogatás és az önismeret döntő jelentőséggel bír a színházi munka során is. Az Utcaszínházi Alkotóközösség példáján keresztül pedig a színház társadalmi szerepének és terápiás potenciáljának egyedi megközelítését mutatja be. A tudomány és a művészet párbeszéde, aminek története Leonardótól Salvador Dalíig, az op-arttól a bio-artig, a neuroesztétikától az adatvizualizációig ível, méltó inspirációt meríthet ebből a sokoldalú és eredeti gondolatokat tartalmazó, rengeteg mérési adatot és új kutatási eredményt érthetően, lendületes megfogalmazásban közre adó könyvből„Pár évtizeddel ezelőtt a parkok kövezései ritkán estek egybe a felhasználók koptatta útvonalakkal. Mivel szándék és gyakorlat nem tudott egybeesni, ez a dupla valami a „létező szocializmus” nevet kapta. De lehet-e olyan parkot, színházat vagy bármit létrehozni, ami eleve telitalálat és egybeesés? Az Áramlat a színházban Simon Balázs inspiráló kísérlete, hogy tudatosan közelítsünk a művészeti eljárás és a befogadói megélés közti illeszkedéshez. Nem csak színházcsinálóknak szól, hanem azoknak a kíváncsiaknak is, akik felelősséget éreznek a közösségeik iránt. A kultúra egyben életminőség, és ennek a minőségnek a garanciái, íme, kutathatóak.”Dr. Bánki György„Felfedezés akkor születik, ha valaki másképpen néz valamit, mint mások. Simon Balázs így nézi a színházat, évtizedek óta. Színes görbéiben csodáljuk és elemezzük a rendszert, amiről tudtuk, hogy van, de korábban nem láttuk sosem. Ráismertető könyv.”Mácsai Pál