ANNA FRANK NEM ESETT A FEJE LÁGYÁRA

Anna Frank – az egész 20. században nem lehet több pár tucat híresebb név az övénél. Magam is minden reggel elbiciklizem egy Anna Frank utca mellett. Igaz, Anna nem a mártír hírnevére vágyott és mondhatjuk is, hogy akként lett ismertté, amivé lenni akart:íróként. Tizenhat évet sem ért meg, mégis szoborrá, filmtémává, legendává, jelképpé vált. Van, aki úgy gondolja, Anna alakja egyenesen árnyékot vet azokra a milliókra, akik írott nyom nélkül, jószerivel névtelenül lettek a soáh áldozatai.Anna naplóját milliók olvasták száz és száz nyelven.Róla magáról is tucatnyi könyv született. És mégis: tudjuk-e, ki volt ez a koraérett kislány, mit játszott, miről álmodott, hol lakott, mielőtt el kellett volna rejtőznie… és milyen gödröcskék voltak az arcán?Mies Bouhuys holland írónő elrepít bennünket Frankfurtba, a Frank család kivándorlása előtti időkbe, egy idilli, majd fenyegetett gyermekkorba… később Amszterdamba, a békés, csak gyerekjátéktól hangos Merwede térre – és végül a szomorú hírű „hátsó traktusba”, a csatorna menti házba, ahol a rejtőzködő Anna naplója megszületett.„Anna Frank is niet van gisteren”, „Anna Frank nem tegnapi, nem tegnapról maradt”, szól a könyv eredeti holland címe. Mindkét értelmet („nem most jött le a falvédőről”, illetve „ma is aktuális") a magyar fordítás nem adhatja vissza címében, de tartalmában, remélem, igen.ERTL ISTVÁNA Manchesterben élő Für Emil festőművész és illusztrátor sajátos groteszk, drámai látásmódjának forrása a soá, ami a „legkedvesebb” témáit is sötét árnyékkal vonja be. Anna Frank történetében ez a stílust meghatározó eredő felszabadult, hogy tökéletesen azonosuljon hősével és „nagy” elbeszélése üzenetével.