ANGYALOK BOLYGÓJA

„Lassan közeledtek egymáshoz. A félvér nehézkes, fáradt léptekkel jött, gyengének tűnt. Olyan 20 méterrel Felhőék előtt megállt, és térdre esett. Fejét mellére ejtve sírni kezdett. Hangos zokogás tört fel belőle. Ekkor a hátra maradt két félvér is megmozdult. Csak az egyik tudott futni, a másik láthatóan sántított, fájdalmas lépései ellenére elszántan jött előre. Felhő, a fűben térdelő és zokogó férfi látványától megrendülve, futólépésben tudta le a köztük lévő távolságot, majd közvetlenül előtte féltérdre ereszkedve megfogta a félvér vállát.- Uram! Itt vagyunk. Segítünk. – Meggörnyedve kereste a férfi arcát. – Hazaért, uram. Hazaért.”