AKIT “NEM LÁTNI AZ ERDŐBEN” – AVANTGÁRD NŐÍRÓK NEMZETKÖZI ÉS MAGYAR KONTEXTUSBAN

A nőknek és az avantgárd mozgalmaknak közös lényegi vonása – Susan Rubin Suleiman híres tanulmánya, a Kettős margón szerint – a marginális státusz, az, hogy a kultúra margóján helyezkednek el: a nők oda szorulnak, az avantgárd inkább szándékosan oda helyezi magát. Ami az avantgárd mozgalmakban részt vevő, azok esztétikáját osztó nők helyzetét illeti, az pedig már a kettős marginalitás esete. Ebből azonban pozitív érték is születhet. Egy olyan – avantgárd – művész, aki a szubverzivitást azonosítja tevékenységével és metaforikus értelemben nőiségével, megtalálhatja saját erejét és önlegitimációját is. Könyvemben néhány külföldi alkotó (a francia szürrealizmus több női szereplője, továbbá Valentine de Saint-Point és Mina Loy), illetve A Tettben és a Mában publikáló nőírók – többek között Újvári Erzsi, Réti (Komját) Irén, Kádár Erzsébet (Elisabeth Karr), Csont Judith (Szántó Judit) – tevékenységének bemutatásával ezen állításokra kérdezek rá.