A TRAUMA – ESÉLY AZ ÉBREDÉSRE

A trauma egy olyan seb, amely a belső egységünk tengelyén keletkezett. A fizikai megalázástól a lelki bántalmazásig sokféle szenvedésen megyünk át életünk során.Amikor egy fájdalmas sérülés mélyre hatol és konzerválódik, hosszú távon fejti ki hatását. Ez a seb azonban nem csupán elválaszt önmagunktól, de lehetőséget is ad számunkra, hogy meghaladjunk egy korábbi pszichés állapotot. Aki bezárul és védőpajzsot húz önmaga köré, konzerválja a sebét. Aki azonban eljut a nehézségeivel való szembenézéshez, és megnyílik, az képessé válhat annak meghaladására. Ennek a megnyílásnak a lehetőségéről szeretnék bővebben írni a könyvben. A legfontosabb lehetősége a fejlődésnek a traumáinkon keresztül érkezik hozzánk. Minden ember traumatizált, ebben egyek vagyunk. A válaszainkban azonban különbözőek.Nem az a különbség közöttünk, hogy valaki traumákon ment át gyermekkorában vagy fiatal felnőttként, hanem az, hogy ezekből hogyan jött ki. Mindannyiunk élete több sebből vérzik, ez a terápiás és a személyes tapasztalatom. Vannak olyanok, akik felemelik a fejüket egy bukás vagy esés után, és élesebbé, erősebbé, figyelmesebbé válnak. Vannak azonban olyanok is, akik tompaságba menekülnek, magukat okolják, és megpróbálják védekezéssel elkerülni a buktatókat. Ők a lehetőségekben nem ismerik fel az esélyt, mert érzéketlenek és önsorsrontóak lettek. Ennek a mélyén az önmagunknak megbocsátani nem tudás, az önszeretet hiánya rejlik.A sebesülés válhat egy energiacsapdává, amely felerősíti a negatív jelzéseket, és eltompítja a lehetőségeket. A traumába burkolódzó ember nem a teljes képet látja, hanem csak egy torzót, aki mindig a hiányokra fókuszál. Elhiteti magával és másokkal is, hogy ő egy félreértés, egy negatív részlet, egy elnagyolt ecsetvonás, mert nem tökéletes, nem szerethető, nincs benne tehetség a túléléshez. Elvész a teljes kép.De a mély belátás elvezet a reményhez, Pilinszkyvel szólva: jóvátenni a jóvátehetetlent.