A TÉT

Gondolkodom, tehát vagyok… Talán inkább nem kellene. Mármint gondolkodni. Sokkal jobban járnék egy tekervénnyel. Azzal kevesebb a gond. Pláne nőként!„Mert hát normális az a nő, aki fantáziál egy szexi pasasról, és mégsem képzeli az ágyába, nem alvási célzattal? Ugye nem?! Ez már a kezelendő esetek közé tartozik.”Világot jelentő deszkák; kockaköves járda. Csillogás; hétköznapok. Álarc szereppel; őszinte szókimondás. Elrejtő jelmezek; természetes nyíltság. Meg egy elfoglalt férfi, aki szívesen találkozna egy hölggyel lefelé ballagtában félúton. Egy baj van, valaki ellopta a lépcsőjét.Mert az elhavazottság miatt az úr sokszor elkallódik. „Vagy lemerült a telefonja? Vagy lefogyott a kártyája? Vagy csőtörés volt? Vagy megbetegedett az öltöztető?”Kialakulhat ekkora különbség mellett ismeretség, barátság, kapcsolat, érzékiség? Na jó, ez utóbbi biztos. És a többi? Talán, ha előkerül az a fránya lépcső…Vajon hol keressem…?