A TEREMTÉS SZÉPSÉGHIBÁI

A művészeti ágak közül az irodalom talán azért a legsokoldalúbb, mert anyaga, a nyelv, képes arra is, hogy festményhez, és arra is, hogy zenére hasonlítson. És ahogyan a nyelv zeneisége nem csupán a hangzás ritmusában vagy dallamosságában nyilvánulhat meg, úgy a nyelv kép-szerűsége sem merül ki abban, hogy utánozza vagy leírja a látványt. A nyelv képessége az olyan költészetben bontakozik ki a legnemesebben, amely tekintetünket világunk rejtett kódjaira irányítja, megmutatva az azonosságot vagy a kapcsolatot a hétköznapokban egymástól teljesen távolesőnek, elkülönülőnek tűnő dolgok, fogalmak, jelenségek között. Képeket villant fel és fed egymásra, s megmutatja a képszerűt abban is, ami a szemnek láthatatlan. Fellinger Károly verseit képek ihlették, mindegyik vers egy-egy, a címben jelzett festményhez kapcsolódik. Az ihletettség alapja azonban sokszor az alkotó titka marad: a versek az összefüggések szinte láthatatlan pókfonalain kapcsolódnak a festményekhez, így őrizve meg a vers és az olvasó szabadságát. Aki, ha kérdezné, mit akarnak jelenteni ezek a versek, nem juthat másra: sem többet, sem kevesebbet, s nem máshogy, mint a színek kompozíciói a festővásznon.