A TENGER ABLAKAI

A tenger ablakai című kötet a szerző első könyveként erőteljes opció a szikár, töredékes, tárgyias költészet mellett. Pilinszky János versei e költészet elsődleges szövegŹelőzményeiként azonosíthatók, a versek utalásaiból pedig kiolvashatóak további preferenciák is: Rilke, Borges, Felliní például. Az utalásokból is látszik: nem a látványos gesztusok és nem az érzelmi kiáradás költészete ez, hanem a finom, rejtőzködő, utalásos, töredékes struktúráké. A versek hangneme ugyanakkor ki-kimozdul a személyesebb tapasztalatok rögzítése felé: átütnek a távolító gesztusokon a megélt élmények, intenzív érzések. A szövegek az egyensúlyt keresik a köznapi és általánosítható, angyali és emberi szférák között. Jellemzően városi terekben járunk a versekben, amelyek gyakran címnélküliségükkel jelzik: életŹtöredékek, megfigyelésdarabok csupán – de asszociációk, kontextusŹáthelyezések révén a szövegek világa kitárul, bárki számára beköltözhetővé válik. Balázs Imre József