A PILLANAT ÉRTÉKE – LAPPANGÓ VERSEK, KISPRÓZÁK

Czóbel Minka (1855–1947), az „anarcsi boszorkány” művészipályája kivételesen hosszú időt fog át: az 1880-as évektől amásodik világháborúig ível. E különös vidékiarisztokrataasszony számos olyan verset publikált, melyekre ma márcsak régi folyóiratokban, antológiákban és poros almanachokbanakadhatunk, mert ezeket nem vette föl saját versesköteteibe.Százhúsz itt közölt verse mellett novellái, tárcái legtöbbjétszintén itt olvashatjuk először kötetben. Czóbel Minka korának egyik legműveltebb, legtájékozottabb éstöbb nyelvben jártas költő- és írónője volt, aki hosszú életesorán rejtőzködő költő maradt – mégis Arany varázslatosvilágától Ady szimbolizmusáig otthonosan mozgott a hazai poézisbenés szellemi lírában. A francia szimbolisták hatására kezdi„festeni” költeményeit. Kedveli a rímes bölcseletidialógusokat, „a metafizika hideg mámorát” a buddhista tanokkozmikus távlatával együtt; ahogyan a szecesszió mese- ésálomteremtő látványosságait is. „Sárkányos” verseivelönálló szimbólumvilágot teremt – álomszerű elvágyódásaival,mély, sokszor „titkos” felismeréseivel. Az anarcsi kastélymajd’ száz évet megélt lakójában az első környezetvédőpoétaasszonyt üdvözölhetjük – aki rokona és felfedezője, afestő Mednyánszky László társaságában megmássza a Magas-Tátralegmeredekebb csúcsait is, s aki elsőként beszél az erdők, atermészet, a világkozmosz oktalan pusztításáról is. Hasonlóan sokszínű prózavilága: novella, tárca, mese, riport,művészportré. Külön figyelmet érdemelnek a párizsi művészetiéletről küldött tudósításai a századfordulón.