A PAPALAGI – A TIAVEAI TUIAVII TÖRZSFŐNÖK BESZÉDEI

Tuiavii, a polinéz törzsfőnök szakértő: mindent tud a fehér emberről, vagyis az ő nyelvén a Papalagiról. Sok jót azonban nem mesélhet róla. Hiszen a fehér ember szomorú kőfülkékben él, és nappal a kőkunyhók közötti szűk résekben járkál. Végtelen szenvedéllyel gyűjt dolgokat, mégis minél több van neki, annál szegényebb. Még az egyébként szórakoztató gondolkodást is annyira túlzásba viszi, hogy szinte már csak a feje él, az összes többi érzékszerve pedig szunnyad.A kétméteres, rendkívül erős testfelépítésű, mégis szelídséggel teli férfiú, Tuiavii, a tökéletes ellentéte a túlcivilizált modern embernek. Az ő meglátásai tartanak görbe tükröt elénk. A látványon kacaghatunk. A törzsfőnök megfogalmazásai pedig oly világosak, hogy egyes országokban a 12–14 év közötti korosztály számára még kötelező olvasmányként is feladják – hogy önkritikát tanuljon az ifjúság, no meg az eltérő kultúrák iránti toleranciát.Erich Scheurmann a polinéz szigetvilágról készült könyvet írni, ezért elutazott az akkoriban még német gyarmat Szamoára. Az itt tapasztaltakból született meg A Papalagi, melynek 1920-as megjelenése óta számlálhatatlan fordítása és kiadása jelent meg – most végre a magyar olvasó is átgondolhatja a természettől teljesen elszakadt, felgyorsult életét.