A NYELVHARC ERDÉLYBEN – A HONNAN ÉS A HOVÁ MEGVILÁGÍTÁSA

„A németség Erdélyben való fennmaradása érdekében írt” 1842-es röpirat szerzője, Stephan Ludwig ROTH mártírként él a (a mára nagyon lecsökkent számú) erdélyi szászok emlékezetében. Lexikon-adat: Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc során (…) Kossuth Lajos utasítására a Csányi erdélyi kormánybiztos által felállított rögtönítélő bíróság „a magyar haza, alkotmánya, polgári szabadsága és független állása” elleni tevékenység vádjával halálra ítélte. Kivégzése sokat ártott…”– felsorolni is nehéz volna, hogy kinek. St. L. Roth 1842-ben született röpirata azonban máig izgalmas olvasmány, hiszen „a helyzet folyamatosan adott”, és a ma hasonló gondokkal küszködő erdélyi (vagy más „illetőségű”) magyar olvasó átélheti, hogy mit érzett, miként érvelt ugyanebben a helyzetében az erdélyi szász. A mai olvasó a kárhoztatott „magyarosítással” már összevetheti (a honnan hová jegyében) a románosításifolyamatok elmúlt évszázadát. „Ameddig a latin volt az ügyintézés nyelve” – az állami hivataloké – „addig a magyaroknak és a németeknek egyforma nehézségeik voltak”, állítja St. L. Roth. De rendkívüli megjelenítő erővel, írói tehetséggel és elmés közéleti-politikai érveléssel megírt művében csak amúgy (és máig hatóan!) sorjáznak a „nehézségek”. Az olvasó gyakran a mai „világhíradók” témáinak („kultúrharc” stb.) közegében találja magát.