A NARRATOLÓGIA MINT A MŰELEMZÉS ESZKÖZE

Ez a könyv huszonnyolc évnyi szisztematikusan építkező munka eredménye. A szépirodalmi narratíva elbeszélési módjával foglalkozik. Elméleti szempontból a strukturalista narratológiát elvető posztmodern narratívaelmélet utáni, a strukturalizmus maradandó eredményeit is újból befoglaló mai narratológiai vonulatot képviseli. Közelebbről, az utóbbi félévszázad két nagy fejleményére, a kulturális és a kognitív narratológiára összpontosít. Négyosztatú munka, amelynek egyik fele a kulturális, a másik a kognitív narratológia jegyében áll. Továbbá ezen belül mindkettő elméleti és műelemző részre tagolódik. Az elemzett művek, a szerző szakirányultságából következően, az amerikai és a magyar irodalomból vett példák. Korunk tematizációinak megfelelően hangsúlyosan jelenik meg bennük az öt nagy amerikai pánetnikum (az őshonos amerikai, az afroamerikai, a mexikói–amerikai vagy csikánó/a, az ázsiai–amerikai, az európai–amerikai ember) kulturális másságának a kulturális fősodorhoz való viszonya, a kultúraköziség kérdése. A narratológiai szakirodalom példahasználatának mindkét válfaját bemutatjuk. Egyrészt intenzív módszerrel: a kulturális narratológia főfejezet műelemző részében egyetlen Toni Morrison-regénnyel érzékeltetjük a Morrison-szöveg narrato-technikai közelítéssel kibontható, más elméletekkel felszínre hozhatatlan vonatkozásait. Másrészt, a kognitív narratológia főfejezet műelemző részében extenzív módszerrel, több regénnyel dolgozik, hogy az elméleti belátások széles körű érvényessége is érzékelhető legyen.Olyan munkát adunk az olvasó kezébe, mely gyakorlatorientált. Ez talán arra indítja őt, hogy az itt szereplő szempontok szerint is kérdezzen rá olvasmányaira. Így annak izgalmát is élvezni tudja a befogadás folyamatában, ahogyan a mű összerakja a narraŹtívát, felépíti a cselekvőket, beírja a kultúrát, közvetlenül érzékelteti, még inkább dramatizálja (esetleg elfedi) a mögöttes figurális gondolkodást. Nagyobb élmény lesz az irodalomóra vagy az egyéni olvasás, ha az olvasó – az itt bemutatott elméletek és műelemzési példák ösztönzésére és ezek segítségével – azon is elgondolkodik: hogyan generálja a kultúra az elbeszélést; utóbbi milyen eszközrendszerrel performálja előbbit; hogyan érhető tetten és milyen utakat jár be a műben a narrato-retorikai szándék, a cselekvői/narrátori kogníció.Abádi Nagy Zoltán a Debreceni Egyetem professzor emeritusa, a kolozsvári egyetem díszdoktora. Szakterülete az anglisztika–amerikanisztika. A Magyar Anglisztikai Társaság elnöke, a Magyar Amerikanisztikai Társaság társelnöke volt (Frank Tiborral); továbbá, a Hungarian Studies és a Hungarian Journal of English and American Studies főszerkesztője; az Orbis Litterarum világirodalmi monográfiasorozat alapító főszerkesztője (Gorilovics Tivadarral). Nemzetközi tudományos konferenciákat szervezett (EAAS 1986, Sarbu Aladárral; ESSE/4 1997, Szaffkó Péterrel). Egy-egy éves kutatómunkát végzett Angliában és az USA-ban (University of Leeds, Duke University). Öt évig dolgozott amerikai egyetemek angol tanszékeinek vendégoktatójaként Minnesotában, Oklahomában, Kaliforniában és Texasban. Tanított a Salzburg Seminarban, Ausztriában, valamint a Joensuu Egyetemen, Finnországban. A Magyar–Amerikai Fulbright Bizottság tagja, két ciklusban elnöke és a Maastricht Centre for Transatlantic Studies igazgatóŹtanácsának alapító tagja volt. Részt vett a felsőŹoktatási EU-s bizottságban, mely anyagokat készített a bolognai folyamaton dolgozó európai oktatási miniszterek munkájához. Nevéhez fűződik a debreceni Észak-amerikai Tanszék és az Angol–Amerikai Intézet, valamint az amerikaŹnisztika majd az angol–amerikai doktori program alapítása. A Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának dékánjaként, majd az egyetem rektoraként is szolgált. Több ciklusban működött az MTA, a minisztérium, az Akkreditációs Bizottság, az OTKA bizottságaiban. Az angol mesterszak szakalapítási munkabizottságát vezette. Monográfiákat, tanulmányokat, amerikai íróinterjúkat publikált. Virágos Zs