A NAGYBÁNYAI MŰVÉSZTELEP 125 ÉVES

Az idén 125 éves művésztelep történetét és jelentős alkotóinak életművét tárgyalja a könyv, amely a 19-20.századi magyar művészet legfontosabb művészettörténeti forrásmunkái közé tartozik.Réti István: A Nagybányai művésztelep című kötetének jubileumi kiadását a művésztelep létrejöttének 125.évfordulójára 2021-ben a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.Réti IstvánA NAGYBÁNYAI MŰVÉSZTELEPRéti István könyve, A nagybányai muvésztelep, a 19–20. századi magyarmuvészet egyik legjelentosebb szellemi, szemléleti, stiláris mozgalmá nak atörténetét tárgyalja s résztvevoinek alakját, munkásságát mutatja be, a korszaklegfontosabb muvészettörténeti forrásmunkái közé tartozik. Szer zojét, akimaga is a nagybányai festokolónia elso, alapító nemzedékének tagja, az eseményekneknem csak résztvevoje, hanem egyik megindítója is volt, muveltsége,széles látóköre, a történelem és muvé szettörténet iránti fogékonysága,s nem utolsósor ban írói vénája a mozgalom krónikásának, s mintegy teoretikusánakszerepére predesztinálta.A könyv csak Réti halála után kilenc évvel, 1954-ben jelent meg a KépzomuvészetiAlap Kiadóvállalatánál. Az akkori politikai, muvészetpolitikaiviszonyok között azonban csak kompromisszumokkal kerülhetett kiadásra:kimaradt a kéziratból minden olyan szö vegrész, utalás, ami a két világháborúés a közbülso idoszak történelmi eseményeinek tárgyalásában, vagy Rétimuvészet_ lozó_ ai, esztétikai felfogásában, vagy a nagybányai életkörülményekrolszóló leírásai között nemkívánatosnak, közölhetetlennek találtatott.Réti István muvét ebben a kiadásban teljes szövegé vel, hiánytalanul élvezhetiaz olvasó. A szerzo kézira tát, a Magyar Nemzeti Galéria Adattárábanorzött gépiratot forrásértéku szövegként kezeltük, hogy a modern magyarmuvészet történetének ezt a nélkü lözhetetlen forrásmunkáját a maga teljességébenbo csássuk a szakemberek és a közönség rendelkezésére.Csorba GézaÍrásom célja: a tényeket a feledéstol megmenteni és a muvészeti Nagybányafogalmát s jelentoségét tárgyilagos módon megállapítani…Igyekeztem természetesen a tények és emberek jel lemzésében és értékelésébentárgyilagos lenni anélkül, hogy az etikai és a szellemi lényeg, a tehetséglényege iránt közömbös legyek és hogy el ne veszítsem a szemlélet egységétaz emlékek erdejében. Kerültem a túldicsérést éppúgy, mint a túlzó kritikát,éloknek és halottaknak egyenlo mértékkel igyekeztem mérni. Igazat írni ésigazságos maradni volt irányelvem, s ettol, legjobb tudásom szerint, nem tértemel. (Részletek az Eloszóból)Réti István