A MEGVADULT ÍRÓGÉP

Bíró-Balogh Tamás új könyve az irodalomtörténész-filológus névjegye: írói levelezések, dedikációk, fülszövegek, lappangó majd előkerülő, vagy éppen homályban maradó művek, életművek, kultuszok, textológiai problémák, szinte minden ott sorjázik a lapokon, ami a szerzőt izgatja, foglalkoztatja, idegesíti vagy felháborítja. De ha indulatba is jön, soha nem bocsátkozik találgatásokba, semmit nem állít anélkül, hogy alátámasztani ne tudná, mégpedig adatokkal, dokumentumokkal, mindazzal, ami egy író vagy költő nyoma marad a világban – művein kívül, de azokkal mindig kapcsolatban. Bíró-Balogh Tamás mint magánnyomozó-filológus ered a nyomába Ignotusnak, a Nyugat írónőinek, önjelölt irodalomtörténészeknek, szórakozott kritikusoknak, Kosztolányinak, a kultuszépítőknek és a kultuszrombolóknak, és mindenekelőtt azoknak a tetteseknek, akik azt hiszik, az irodalommal felületesen és könnyelműen is lehet foglalkozni. Hát jelentjük: nem.