A MAGYAR JOGALKOTÁS MINŐSÉGE – ELMÉLET, MÉRÉS, EREDMÉNYEK

A jogalkotás minőségéről szóló viták a demokratikus országok közéletének egyik állandó témáját adják. Ezekben a vitákban keverednek a politikai, közpolitikai, alkotmányossági és az eljárási szempontok. Jelen kötetben a jogalkotás minőségét egy, a közéleti vitákban megszokottnál szisztematikusabb keretben vizsgáljuk. Ez egyszerre épít a jog- és politikatudomány szemléletmódjára, s ugyanúgy felhasznál kvalitatív, mint kvantitatív módszereket, így kiemelten a téma vizsgálata kapcsán újdonságnak számító szövegbányászatot és hálózatkutatást.A könyv három fejezetcsoportja közül az első a jogalkotás minőségének elméleti és módszertani kérdéseivel foglalkozik. Itt mutatjuk be azt az értelmezési keretet, mely a jogalkotásról az egyes törvények és rendeletek jellemzőit aggregálva határoz meg egy általános képet. Ez a megközelítés négy fő dimenzióra épül. Ezek a tartalmi-közpolitikai oldal (a jogszabály megfelel-e a közpolitikai programok logikájának), a formai-jogi-alkotmányos megközelítés (érthetőség, átláthatóság, koherencia), az eljárási (pl. kellően hosszan és megfelelő véleményeket kikérve tárgyalta-e az Országgyűlés a jogszabályt), illetve a stabilitási szempont. A kötet további két nagyobb blokkja először a jogalkotási folyamat, majd a végrehajtás és értékelés kapcsán elemzi majd 30 év magyar jogszabályainak minőségét.A kötet szerzőgárdájának egy része a budapesti Társadalomtudományi Kutatóközpont, ezen belül is a Politikatudományi Intézet munkatársai közül került ki. E bázis mellett a kötet széles intézményközi együttműködést valósít meg, és a szerzők között megtalálhatóak a vezető fővárosi és vidéki egyetemek, valamint szakpolitikai elemzőintézetek munkatársai is.