A MAGYAR FOTÓMŰVÉSZET HÁROMSZÁZ ALKOTÓJA

Az MMA-lexikonok (Magyar irodalmi művek 1956–2016; Magyar filmek 1896–2021) szellemi folytatójaként, de a vizuális művészetekhez méltó, impozáns formátumban jelenik meg A magyar fotóművészet háromszáz alkotója című album. A magyar fotó első formátumos alkotóitól a kortárs művészekig ívelő, a pályájukat és főbb műveiket nem kronologikusan, hanem a művelt terület (A természet tanulmányozása), alkalmazott technika (Archaikus kamera) vagy művészi magatartás (Személyes kamerahasználat) szerinti fejezetekben tárgyaló esszéisztikus fotótörténet a művészportrék mellett hatszáz fotón és értelmező, kontextusteremtő írásokon keresztül hozza közel a magyar fotóművészet múltját és jelenét az érdeklődőkhöz. Feltesz és megválaszol olyan kérdéseket is, mint hogy mitől válik egy fotó műalkotássá, a fényképezés a valóságleképezés vagy valóságteremtés gesztusa-e, csak azt lehet-e lefotózni, ami ott van a kamera előtt, illetve létezik-e moralitás a fotográfiában. De mi is A magyar fotóművészet háromszáz alkotója? Enciklopédia? Lexikon? Antológia? Egyik sem – de kicsit mindegyik. Mi a küldetése? Ismeretterjesztés? Kánonképzés? Kánonkorrekció? Több is, kevesebb is ezeknél. Ami bizonyos: minden korábbinál szélesebb horizontú, attitűdformáló, évtizedes viszonylatban is releváns munka – a tudatos látás mestereinek munkája –, amelynek lapozgatásában öröm elmerülni.