A MAGYAR FÉMPÉNZEK FELIRATAI ÉS CÍMEREI

A magyarok a 9. század végén foglalták el és választották állandó lakóhelyül a Kárpát-medencét. A keresztény királyság legfontosabb intézményeit I. (Szent) István király (1001–1038) eréllyel, következetességgel, ellentmondást nem tűrve építette ki, és fegyerrel védte az állam alapjait a külső és belső támadásoktól. Az államalapítással egy idős a pénzverés, ami Magyarországon mindig az uralkodó felségjoga maradt, mint a szuverenitás egyik jelképe.Az ország mindennapi életviteléhez szükséges forgalmi pénzek valamennyi korban magukon viselik az éremképek, feliratok tekintetében a politikai, anyagukat tekintve pedig a gazdasági viszonyokat. Az ország népével, köztük a nagyobb számban levő írástudatlanokkal a forgalmi pénzek ismertették meg uralkodójukat, ezért nagyon fontos volt a felirat és az éremkép megválasztása. A hosszú időn keresztül jó minőségben vert, állandó éremképű pénzek messze földre eljutottak a kereskedők és a hadjáratokban részt- vevő katonák által, és ezek az érmék az ország jó hírnevének terjesztésén túl több esetben mintául szolgáltak más országok pénzeihez is.A magyar numizmatikában nem áll rendelkezésre olyan átfogó szakirodalmi munka, amelyben a pénzeken levő feliratok, felirati rövidítések feloldása, illetve magyarra fordítása megtalálható lenne. Ezek a feliratok nyolc és fél évszázadon keresztül latin nyelvűek voltak, és elolvasásuk, megfejtésük az avatatlan számára az adott korban is gondot jelentett. A felirat rövidítéseinek feloldása és magyarra fordítása közelebb visz bennünket a korhoz, amelyben a pénzt kibocsátották, és ezáltal egyben történelmi események tanúi is lehetünk. E megállapítások vonatkoznak az éremképekre is, közülük különös tekintettel a címerekre.A könyv első része az írás történetét és a magyar pénzek feliratait ismerteti, majd a numizmatika sajátosságait szem előtt tartva röviden tárgyalja a heraldika szabályait. Itt szerepelnek azok a családi címerek is, amelyek a pénz kibocsátásáért felelős főtisztviselő egyéni azonosító jeleként (mesterjegy) kerültek rá az érmékre. A könyv második része katalógus, amelyben a Magyarországon törvényes fizetőeszközül szolgált magyar veretű pénzek, az úgynevezett forgalmi pénzek leírása található időrendben, típusonként. A katalógusban szereplő egyes darabok kiválasztása szubjektív; a jellegzetes, tipikus, egymástól lényegesen eltérő feliratú és címerű érmék kaptak benne helyet. Majuszkula betűkkel a fémpénzeken látható felirat, minuszkulával a rövidítések feloldásával a teljes felirati szöveg, míg kurzívval a magyar fordítás olvasható. A mellékletben kapott helyet a címerek heraldikai leírása és ábrája, valamint itt lelhetők meg a magyar fémpénzek feliratában vagy címerében megjelenő földrajzi területek lexikális adatai. A könyv végén található a felhasznált szakirodalom jegyzéke, továbbá a jegyzetek, az alkalmazott rövidítések és a névmutató.