A LAKATLANOK SZIGETE

Volt egyszer egy könyv, amibe beköltözött a lapozás, és nyughatatlan iramban pörgette a lapokat elölről hátra, hátulról előre, gyűrte a papírt szamárfülesre, mintázta kávéfoltosra, étel-plecsnisre, ujjlenyomatosra megállíthatatlanul. Ej, te lapozás, te, sóhajtott a könyv egy hullámosat, csihadj már, pihenj már, mert szétszakadok! Hát hogy csihadnék, hogy pihennék, hisz csak a dolgom teszem, háborgott a lapozás. Ez igaz, nyugtázta a könyv. De tudod mit, kössünk alkut! Maradhatsz, lakhatsz bennem, hiszen összetartozunk. Csak ne kapkodj, ne szeleskedj, egyszerre csak egyet mozdulj, egy oldalfuvallatnyit, és akkor én cserébe egész nap mesélek neked!