A KINCSKERESÉS 400 ÉVE MAGYARORSZÁGON

A mágikus kézikönyvek irodalmában a kora újkorban jelentős átrendeződés figyelhető meg mind Nyugat-Európában, mind Magyarországon. Fokozatosan jellemzővé válik egy – a középkorban ritka – mágiatípus: a kincskeresés, hogy aztán a XVIII–XIX. században ez váljon a viszonylagos bőségben fennmaradt varázskönyvek domináns műfajává, lett légyen szó latin, magyar vagy német nyelven írt kéziratokról.Kötetünk egyfelől ennek a mágiatípusnak az eddig csak alkalmanként kutatott válfajait és csak esetenként kiadott forrásait mutatja be (azaz magukat a kincskereső kézikönyveket); másfelől pedig olyan peres forrásokat publikál, amelyek a kézikönyvek használatáról árulkodnak. Egyes kivételes esetekben még arra is volt lehetőségünk, hogy egymás mellé tegyünk levéltári forrást (egy büntetőpert) és a hozzá bűnjelként lefoglalt varázskönyvet, amelynek használatáról épp a peranyag tudósít.