A JOG SZOCIÁLPSZICHOLÓGIÁJA – A HIÁNYZÓ LÁNCSZEM

A jogtudomány és pszichológia részéről hosszú évek óta mutatkozik érdeklődés egymás mondanivalója, eszközrendszere és releváns eredményei iránt. A jog társadalmi intézményrendszere hasznosítja a pszichológiai szaktudást, amikor szakértőket von be igazságügyi eljárásokba, ám a jogtudomány csak epizodikusan vette mindeddig figyelembe a pszichológia szakmai felismeréseit a társadalmi valóság egyik vetületét képező emberi kapcsolatokról, a társadalmi viszonyokról. A pszichológia figyelme többnyire az egyénre és a személyek közötti kölcsönhatásokra koncentrálódik, ilyen értelemben szól a normákról, az ezekhez fűződő személyes beállítódásokról, különös tekintettel a deviáns magatartásra. E tipikus kérdésfeltevések mellett azonban nem sikkadhat el az a közös terület, amely az embereknek az államhoz és intézményeihez, a jogrendhez és a politikai hatalomgyakorlás rendszeréhez – különösképpen – a demokráciához kapcsolódó elvárásait, ítéletalkotását, motivált viselkedését fedi le.Ez a kötet néhány fellelhető nemzetközi társvállalkozással együtt erről, a jog szociálpszichológiájáról szól, gyűjt és rendszerez irodalmat, vizsgál hazai tapasztalatokat, s igyekez megfogalmazni a jogalkotás és alkalmazás szempontjából is figyelmet érdemlő tanulságokat. Ez az úttörőnek tekinthető sokszínű, szakmai nézetkülönbségeket is sejttető áttekintés az ELTE Pszichológiai Doktori Iskolájának többéves munkáját tükrözi, és azt célozza, hogy mondanivalója hasznosítható legyen a két tudományterület művelői számára és az oktatásban is.