A HITELTŐL A TISZTELT HÁZIG

A két világháború közötti erdélyi közélet egyik kiemelkedő szereplőjének visszaemlékezéseit, a háború utolsó két évében írott naplóját és két országgyűlési beszédét kapja most kézbe az olvasó. Egy olyan szereplőét, aki szerkesztője volt az 1930-as években jelentkezett nemzedék egyik iránymeghatározó folyóiratának, a Hitelnek, mélyre tekintő, jövőt fürkésző vizsgálója az erdélyi magyarság mindennapjaiban végbemenő társadalmi és gazdasági folyamatoknak, a Magyar Országgyűlésbe 1941-ben behívott képviselőként szókimondó megfogalmazója súlyos nemzeti sorskérdésnek. Aki 1944 nyarán, a „vészkorszak” idején, egy súlyos terhet is jelentő hivatalban, ember tudott maradni az embertelenségben, s a háborúnak Erdély számára végnapjait jelentő időkben, felelősen gondolkodó közszereplőként, az akkori Erdélyi Párt balszárnyán, a háborúból való kilépést sürgető memorandum aláírójaként – vállalta az életmentő cselekvés kockázatát is.